Ellentmondásos műfaj a karácsonyi zenéké. Valamiért minden létező rádió, munkahely és áruház úgy gondolja hogy jobb esetben december 1-től – rosszabb esetben már novembertől – csakis akkor lesznek elégedettek a hallgatók/dolgozók/ügyfelek/vásárlók, ha egyre nagyobb mennyiségű karácsonyi zenével igyekeznek megteremteni a hangulatot, illetve az összes kiöregedőben lévő előadó is úgy gondolja, szüksége van még a világnak még egy Jingle Bells feldolgozásra hogy az ünnepek okozta stresszt enyhítse. Ezeket a tévhiteket jó lenne már eloszlatni, és nem tagadom, néha én is elátkozom a műfajt – szupermarketben dolgozom, néhány napja volt szerencsém a Let it Snow Let it Snow Let it Snow 3-féle verziójához negyedórán belül (bár túloznék) – de igenis kitermelte ez a műfaj is a gyöngyszemeit, amik ugyanúgy hozzátartoznak az időszakhoz mint az annuális kiborulás a túlsült bejglin és a fa talpának befaraghatatlanságán. Úgyhogy akinek elege van már Michael Bubléből, de a család ragaszkodik az alkalomhoz illő zenei aláfestéshez, ez a 10 dal a lehető legjobb kompromisszumos megoldás:
10. Hanson – Run Rudolph Run
A vörös orrú rénszarvas eredettörténetét mindenki ismeri, az eredeti számot is jegyző Johnny Marks viszont írt egy folytatást is hozzá, méghozzá a rock n roll korszak csúcsán. Nem kisebb ikon, mint Chuck Berry vette fel először, majd tucatnyi rocksztár feldolgozta Keith Richardstól Joe Perryn át egészen Lemmyig. A legjobb verzió mégis a Hansoné, akik – már aki emlékszik rájuk – inkább élnek idegesítő tinipopbandaként az emlékezetben, mintsem komoly rockerekként (holott amúgy egy nagyon is jó pop-rock banda a mai napig). A Run Rudolph Run feldolgozásuknak is egészen komoly húzása van, plusz amilyen fiatalon vették fel, egyedül az övékről jön át az az izgalom és lelkesedés, amivel még gyerekkorban várja az ember a karácsonyt – még ha a repülő rénszarvasokban már nem is hisz.
9. The Carpenters – Have Yourself a Merry Little Christmas
Újabb milliószor feldolgozott ezeréves sztenderd, viszont ez már nem rockereknek, hanem búgó hangú énekeseknek való hogy érzéki vonósoktól kísérve olyan szentimentális hangulatot teremtsenek, amitől joggal rázza ki a decemberi hideg a karácsonyi zenékre kevésbé fogékony részét a népnek. Sinatrától Sam Smithig rengeteg kiváló énekes előadta, és minden verzió túl csöpögős, kivéve Karen Carpenteré. A nagyzenekar és a háttérkórus itt is majdnem túlzás, de Carpenter hangja olyan, mint egy testet-lelket átmelegítő forralt bor egy kényelmes fotelban, miközben odakint esik a hó. 4 perc idilli nyugalom az időszakban ami sokmindenről szól, csak a nyugalomról nem.
8. Wizzard – I Wish it Could Be Christmas Everyday
Az egyik legszórakoztatóbb brit karácsonyi hagyomány a “Christmas Number One Single”, azaz a karácsony hetének listavezető slágeréért folytatott félig-komoly verseny, amit a legkülönbözőbb előadók nyertek már Cliff Richardtól Bob the Builderen át a Rage Against the Machineig (és természetesen Billy Mackig az Igazából Szerelemben). A verseny 1973-ig nyúlik vissza, amikor két hasonló glam rock banda, a Slade és a Wizzard két nagyon hasonló karácsonyi számot adott ki egyszerre, és mindkettő sláger is lett, de a slágerlista csúcsát csak az egyik érhette el. A győztes a Slade lett, viszont a keményebb Merry Xmas Everybodynál jobban öregedett az I Wish it Could be Christmas Everyday, köszönhetően a Wall of Sound hangzás (erről még lesz szó) házasításának a dallamos rockzenével.
7. John Lennon – Happy Xmas (War is Over)
John Lennon 1971-ben megírta minden idők világbéke himnuszát, az Imaginet, majd rájött hogy ugyanennek az üzenetnek az eladásához nincs alkalmasabb téma a karácsonynál. Egyszerre ünnepélyesnek hangozni és próbálni komoly üzenetet átadni nem egyszerű, könnyen átfordul az egész semmitmondó, hatásvadász imidzspolírozó akcióvá (lásd Do They Know It’s Christmas) De John Lennon pont azért John Lennon, mert tőle őszintének és lélekemelőnek hat. 2020 végén elengedhetetlen a művészetből a reményteli üzenet a jövőre nézve, szóval ha már kötelező, akkor valahogy így.
“A very Merry Christmas
And a happy new year
Let’s hope it’s a good one
Without any fear”
6. Wham – Last Christmas
A Last Christmas annyira szorosan hozzátartozik decembereinkhez, hogy fel se tűnik, mennyire kilóg a karácsonyi klasszikusok sorából. Egyrészt nincs se nagyzenekar, se kórus, se szaxofon, csak egy tipikus 80-as szintipop alap (na jó, a száncsengő azért innen sem hiányozhat), másrészt talán az egyetlen, ami kifejezetten a szerelmi bánatot azonosítja a karácsonnyal. Persze mindezt egy annyira jól együtt énekelhetős refrénnel teszi, hogy bele sem gondolunk hogy szegény George Michael szívét hamarabb adták tovább tavaly, mint a távoli rokon förtelmes ajándékát, de nem is baj. Ahol a Last Christmas megszólal, ott instant ünnepi hangulat van.
5. Mariah Carey – All I Want For Christmas is You
Igen, ez minden kiskereskedelmi dolgozó legnagyobb rémálma ahogy elkezdődik a november. Igen, általában én is megunom mire egyáltalán elérjük a karácsonyt. De az All I Want For Christmas is You joggal vált az ünnepi slágerek megdönthetlen uralkodójává. Az energiája és az életöröme ellenállhatatlan, a hangzása pedig Carey vérprofi RnB előadása és a 60-as évek Wall of Soundja által inspirált produkció vegyítésének köszönhetően kortalan.
4. Frankie Goes To Hollywood – The Power of Love
Ki más készítené el a modern popzene hagyományos karácsonyi himnuszokhoz legközelebbb álló számát mint egy néhány hónappal korábban botrányt okozó, homoerotikus videóklippel berobbant new wave banda? A Power of Love valójában eredetileg egy elegánsan meghangszerelt, hibátlanul megírt szerelemi balladának indult némi bibliai utalással a szövegében, aztán mivel karácsonykor jelent meg, kapott egy betlehemi témájú videoklipet, és máris karácsonyi dalként lett kezelve. De ha nem ismerjük a dal hátterét, egy percig sem kérdőjeleznénk meg, hogy karácsonyi dal: tényleg úgy hangzik, mint egy himnusz, a mindennél hatalmasabb erőhöz, a szeretethez – ennél jobb és időtállóbb karácsonyi üzenetet pedig amúgy sem lehetne találni.
3. Darlene Love – Christmas (Baby Please Come Home)
Phil Spector producerzseni a 60-as évek elején fejlesztette ki a popzenét forradalmasító Wall of Sound hangzást: dalait mindenkinél gazdagabban hangszerelte, az egyes hangszerekből többet használt a felvételhez, hogy teltebben hangozzanak, a végén pedig a különböző hangok egybe folytak, egy letaglózó falat alkotva. Ahogy írtam, ez a módszer inspirálta a Wizzardot és Mariah Careyt is (illetve hallható a hatása Lennon dalán is, ahol szintén Spector volt a producer). Azt, hogy a gazdag, szimfonikus hangzásvilág ennyire illik a karácsonyi témához, viszont már Spector ’63-ban észrevette, amikor elkészítette A Christmas Gift For You from Phil Spector cimű albumát, ahol főleg sztenderdeket dolgozott fel a Wall of Sound formulával. A kivétel a Baby Please Come Home, egy eredeti Spector-szerzemény ami sosem kapott elég figyelmet a saját albumán olyan címek mellett mint a Santa Claus is Coming to Town vagy a Sleigh Ride. Pedig a produkciója forradalmi, Darlene Love egy alulértékelt, de kitűnő énekesnő, a dal pedig a popzene aranykorának egy igazi euforikus gyöngyszeme.
2. Greg Lake – I Believe in Father Christmas
Lake bevallása szerint a karácsony elüzletiesedése elleni tiltakozásként írta meg a számot – aztán ironikusan valószínűleg többet keresett belőle évente mint bármelyik másik szerzeményéből. Akkora hatása ugyan nincsen, hogy átértékelje az ember a hozzáállását az ünnephez és bojkottálja az ajándékvásárlást, de kétségtelen hogy ennél epikusabb csúcspontja semelyik számnak nincs a listán. Elcsépelt a nagyzenekar használata, igen, de két progresszívrock-géniusz kell hozzá, hogy ígyhasználják. Lakenek bandatársa, Keith Emerson javasolta állítólag, hogy építse bele a számába Sergei Prokofiev Troikájának dallamait – az eredeti mű egy szán siklását hivatott jelképezni, ezzel nemcsak grandiozitást ad a számnak, de instant megteremti a téli hangulatot is.
1. The Pogues – Fairytale of New York
Vannak az őszinte karácsonyi dalok, amik idealizálják az ünnepet, a karaktereiket és az érzéseinket. Vannak az anti-karácsonyi dalok, amik ezt az idealizálást találják – néha joggal – gáznak és kifordítják magából ezt a koncepciót (a 100 Gecs jóvoltából idén jelent meg egy zseniális ilyen szám). És van a kettőnek a keresztmetszetén a Fairytale of New York. A Pogues mesterműve zeneileg is telitalálat: pont annyi benne az ír folk, a punk és az ünnepi szentimentalizmus, amennyi kell, de az üzenete emeli ki. A minimusicalnek is beillő szám karakterei nem tökéletes emberek: ír bevándorlók, akik naiv álmokkal érkeztek New Yorkba, a férfi alkoholista, a nő heroinfüggő, talán meg is bánták már hogy egymást választották saját vágyaik helyett. De karácsonykor mégis eszükbe jut amikor még boldog, reményteli párként töltötték az ünnepeket, és ebből gyűjtenek valamennyi reményt, hogy lesz még jobb a helyzetük. Ettől less a Fairytale of New York a legátérezhetőbb karácsonyi sláger: elismeri hogy sem mi, sem az életünk nem tökéletes, sőt, gyakran romokban hever, de legalább van egy alkalom, amikor ezt el lehet felejteni és álmodozni. Ha részegek cellájában fekvő szerencsétlen is elhiszi hogy sikerülni fog, neked is sikerülnie kell.
AllThingsSixString 